Ha gólyatábor, akkor Balatonakali…
„Minden elballagott 8.-os életében az első középiskolás pillanatok meghatározók.” – Hallhatjuk ezt filmekből és az internet minden szegletéből. Persze ez nem megnyugtató az „eggyel nagyobb betűméretű életbe” lépők számára…
Ennek a feszültségnek a szétoszlatására szolgál a Kozma gólyatábor. Így nem a négy fal között kell találkozniuk először, hanem egy jó hangulatú, bulis és barátságos eseményen ismerkedhetnek meg osztály és évfolyamtársaikkal.
- nap: Az érkezés
A leutazás a „guruló szaunákban” a megszokott módon zajlott le.
Szinte tapintani lehetett a levegőben az izgalmat.
A tábor kapujában felsorakozva már várták a gólyákat a DÖK-ös segítők – legalább akkora izgalommal. Jöhetett egy gyors bemutatkozás a tanárok és a DÖK-ös segítők részéről.
Egy kis tánc és a csapatok felállítása után mosolygós arccal fogadták a gólyák a következő ismerkedős játékokat, amiket a DÖK-ösök már előkészítettek.
Az este egy éneklős-táncolós feladattal kezdődött. Bemutató gyanánt „a tanárok a DÖK-ösök ellen” verseny robbantotta be a hangulatot. Nyertek a DÖK-ösök 🙂
Majd a csapatok következtek. De valahogy a végén mindig hatalmas buli lett mindegyik előadásból…
- nap: a sportnap
Reggel mindenki hiányolta a reggeli tejeskávéját, mint rendes ébresztőt. Délelőtt startolhattak a sportok. Az idő velünk volt, és napfény kísérte végig a mérkőzéseket. Meg persze zene. Akik nem szerettek volna részt venni a meccsen, ők szurkoltak a csapatuknak, vagy elmentek társasozni, esetleg csak élvezni a társaságot.
A kifáradt gólyáknak délután feltöltődés gyanánt jöhetett egy újabb kihagyhatatlan élmény: – Irány a Balaton!
Útközben pedig elszavaltattuk a gólyákkal a Kozma-indulót. Mire észbe kaptunk, leértünk a partra és mindenki bezubogott a vízbe. Elvégre mégiscsak gólyák…
Az esti izgalmat az éjszakai túra gerjesztette a tábor házai között. Minden csapat iszonyat gyorsan és leleményesen teljesítette a feladatokat, magas pontszámokat bezsebelve. A táborba visszatérve a fáradt gólyák a nap örömeivel együtt mentek aludni. De fejben már a következő napi túrára készültek…
- nap: a hagyományos tihanyi túra
A vonatozás után kis hűsölés a kompon, közben gőzerővel szeljük a habokat meg sem állva Tihanyig! Kis séta után, a kilátó tetején a keresztülfutó szelek igazán jól estek a melegben. Ezekhez társult a csodaszép látvány is. A szőlőültetvények, mint tarka zöld csíkok. Az autók, mint csordogáló csillámpor a távolban. De a legeldugottabbak: a balatoni tavak a kilátó másik oldalán.
Kis bandukolás után megérkeztünk a sarkodi strandra. Fürdés, evés, ivás, aztán irány vissza a táborba!
Este kis szomorúság látszódott az arcokon, amik fel is törtek a felszínre: „Olyan gyorsan elszaladt ez a két nap!”; „Ne már, hogy ez az utolsó esti program!”
A közös programok után újra a feladatokat levezető tanár és a segítők kerültek a csillogó szemek fókuszába. Hihetetlen erejű versengés vette kezdetét, hangulat gyanánt pedig köztünk futkosott a verseny-szellem. Mi csak ámultunk… meg persze igyekeztünk tartani a tempót.
Az estét záró utolsó feladat befejeztével kezdődhetett a diszkó a bulizni vágyó gólyáknak. De voltak, akik inkább a csillagokban gyönyörködtek.
Altatni ma sem kellett senkit. Mindenki álomba merült a kényelmes ágyakon lélekben készülődve már a nagy visszatérésre…
- nap: irány a Déli pályaudvar
Délelőtt lezajlott az eredményhirdetés és a díjkiosztás, majd az összepakolt cuccokkal együtt a karaván nagy erőkkel megindult egyenesen az állomásra. Amint megláttuk a vonatot, már indultunk is elfoglalni a helyeinket. Pár perces hangyaboly-hatás után nyugodtan tudtuk élvezni a légkondis kocsik luxusát. Visszaértünk a kiindulási pontra, ahol még egy pár búcsú-gondolat után kezdődött az egymástól való búcsúzkodás. De a „nemsokára találkozás” gondolata mindenkiben elnyomta a szomorúságot.
Íme pár vélemény a gólyáktól:
„Nekem a táborban a legjobban a programok közül az esti túra tetszett. De nagyon jó volt minden! Az tetszett még, hogy csapatfeladatok voltak, és együttműködve kellett megoldani a dolgokat!” Továbbá: „…egy nagyon összetartó és figyelmes közösség része lehetek.” – egyik lelkes gólyánk a tábor után.
– Nekem a legjobban igaziból a társaság tetszett, mert olyan volt, mint egy nagy család az egész, meg ezek a bulis feladatok, meg hogy ilyen csoportok is voltak, és ezáltal mindenkit nagyon jól meg tudtunk ismerni, plusz nyilván a strandolás. Meg az is, hogy este nem volt ilyen kimondott takarodó, és a lazaság. Nagyon tetszik!! már alig várom a szeptembert [mert] nagyon családias és laza…”
– És mik voltak a kedvenceid?
– „A strandolás és az esti programok!” – leendő 9.C osztályos tanuló pörgős beszámolója
„A közösségfejlesztő és ismerkedős feladatok, az esti túra volt a kedvencem. A tanárok kedvesek, jófejek, pont annyira szigorúak, amennyire kell, a diákközösség szuper, és nagyon várom a sulit, mert ilyen összetartó társasággal és jó tanárokkal biztos, hogy jó lesz, és a suli belülről valami csodaszép!” – hangzott egy újabb jókedvű élménybeszámoló a táborról, és egy iskolalátogatásból.
„Nekem a legjobban a társaság tetszett, mert nagyon jófej és kedves mindenki. A gyerekek, a tanárok és ti, DÖK-ösök is. Nekem a kedvenc részem a sportnap volt, mert szeretek sportolni… eddig eléggé szimpatikusnak tűnik a suli, ahol befogadó a közösség.” – mesélte egy leendő 9.-es tanuló.
Személy szerint, én ezt vallom:
„Győzelem ide vagy oda, de az igazi győztes az, aki jól tudja érezni magát, legyen ő első vagy sem!”
Ennek fényében tőlünk mindenki győztesként tért haza a táborból!
Molnár Ákos, DÖK-ös
