Egy izgalmas gólyatábor után nagy elvárásaim voltak a gólyahéttel és a -röptetéssel kapcsolatban is. Nem csalódtam.
A 9. évfolyam versenyzett egymás ellen, vicces feladatokkal lehetett pontokat gyűjteni az osztálynak. A személyes kedvencem a hétfő volt, amikor pizsamában kellett végigcsinálni a napot. Kedden nem lehetett iskolatáskát hozni: kreatív megoldások születtek, például párnahuzatban vagy felmosóvödörben hozták a felszerelést. A szerdai napon minden osztálynak más színbe kellett öltözni: az A osztálynak sárgába, a B-nek rózsaszínbe, a C-nek pedig zöldbe. Mi (dekorosok) meg is jegyeztük, hogy ,,úgy érezzük magunkat, mint a brokkoli”! A faiparosok meg mintha egy meséből jöttek volna ki.
Csütörtökön minden osztály a saját kabalaállatának öltözött. Az ellenfél osztályok közül az egyiknek kutyának kellett öltözni: olyan láncot hordtak, ami úgy nézett ki, mint a póráz. A másik csapatnak pedig szamárnak. A szürke ruháikban el is tűntek, mint szürke szamár a ködben. Kacsa Kázmér nem fogott ki rajtunk, sárga ruhákkal és origami kacsacsőrökkel virítottunk.
Pénteken, vagyis a gólyaröptetésen volt a legnagyobb versengés. Kis csoportokra bontva forgóban haladtunk állomásról állomásra. Az évfolyam kedvenc játéka a találjátok ki a Kozma-induló versszakát, amit vízzel teli szájjal próbálnak kimondani. Hatalmas sikert aratott a gargalizáló, dúdoló emberek látványa, akik a nevetés miatt állandóan kiköpködték a vizet. A másik kedvencünk a sörpong volt – persze vízzel. De ezek mellett volt még olyan játék, hogy bekötött szemmel kellett megtalálni egy dobozban a kért szerszámot. Jókat kacagtunk egymáson, ahogy eszeveszetten kerestük a vonalzót vagy a harapófogót.
Voltak olyan bolondozós feladatok is, mint például az „én egy pingpong-labda vagyok”, ahol körön belül néhány ember rohangált azt kiáltozva, hogy „én egy pingpong-labda vagyok, csak pattogok, pattogok…”, megtanultunk „fát vágni”, és nem maradhatott el a vattantyúzás és az indián esőtánc sem. Ezek után már fájt a hasunk a sok nevetéstől.
Délután letettük az ünnepélyes Kozma esküt, amiben megfogadtuk, hogy jó diákok leszünk, és hogy rendet rakunk a szekrényünkben – az év végén. A várva várt pillanat is eljött, az eredményhirdetés: a 9.c, vagyis mi nyertünk. Azért minden csapat remekül teljesített, ami pedig a legfontosabb, hogy jól éreztük magunkat és rengeteg megnevettető emlékünk lesz. Büszkén és mosolyogva gondolunk majd vissza erre a hétre.
A beszámolót Kutai Debóra 9.c osztályos diák készítette.
