A vándortáborban átélt kalandokról Fehér Bogi, 11.c osztályos tanuló, a DÖK társelnöke írt szórakoztató beszámolót.
Köszönet a szervezésért és a tábor vezetéséért Trója Krisztina tanárnőnek, és Garamvölgyi Attila tanár úrnak.
Hol is kezdjem? Annyira sok és friss élményt szereztem, hogyan sűrítsem bele pár mondatba?
A tábor „fesztiváltörvénnyel” folyt le; az első nap még úgy tűnt, sokáig fog tartani ez a pár nap, majd kettőt pislogtunk, és már a vonaton ültünk hazafelé.
Azonban nagyon is sok történésben volt részünk. Átkeltünk a Nemzeti Összetartozás Hídján (83 méter magasan), ahol volt, aki a tájat csodálta, és volt aki görcsösen kapaszkodott, mert megrémült a hihetetlen magasságtól.
A napokban leeveztünk Felsőbereckitől egészen Tokajig, ezzel terhelve a kar- és a hátizmainkat, de átnéztünk Szlovákiába is, egészen pontosan Borsiba, ahol megcsodáltuk a Rákóczi Várkastélyt, …na meg annak a forgó-elemek-témájú játszóterét: mókuskerék, körhinta és még sok más is a rendelkezésünkre állt, kitört belőlünk a kisgyermek, még Garamvölgyi tanár úrból is, aki úgy játszott velünk, mintha ő is kisgyerek lenne.
Voltunk a Megyer-hegyi tengerszemnél via-farrátázni, ahol mindenki kicsattant az adrenalintól. Volt akinek ez egy nyugodt egyszerű hegymászás volt, és voltak olyanok, akik elég erősen megszenvedtek az akadályokkal. Ide egyébként dzsipes transzfert kaptunk, ami plusz élményt adott: egyrészt a nem mindennapi off-road miatt, másrészt mert az egyik autónk jobb első kereke hazafele kitört alattunk.
A nyugodtabb és érdeklődőbb lelkek kedvéért meglátogattuk a Tokaji Bormúzeumot is, ahol rengeteg interaktív bemutatóeszköz segítségével megismerhettük a híres magyar (és nemzetközi) borkultúrát.
Nyilvánvalóan számtalanszor megmártóztunk a Bodrogban: lehűtve a kedélyeket ugráltunk a stégekről. A csónakok közt állandó versengés és hajós csaták folytak, ahol senki nem maradt szárazon, egyrészt a felcsapódó víz, másrészt a mozgás által okozott izzadság miatt.
Természetesen táborhoz hűen az estéket együtt, zene kíséretében, beszélgetéssel, táncolással töltöttük – lehetett felettünk akár csillagos ég, vagy szakadhatott az eső: jól éreztük magunkat. Volt, hogy feküdtünk a csillagok alatt és lelkiztünk, de előfordult az is, hogy a szakadó esőben táncházat rendeztünk. Volt szerencsénk alapszintű salsa órákat is venni Trója Kriszta Tanárnő jóvoltából.
Jól működő csapat alakult ki a pörgős, ám fárasztó napok alatt. Új barátságok születtek, a régiek megerősödtek, és mondhatom, hogy életre szóló élményben volt részünk. Izomlázzal, fejenként legalább ötven szúnyogcsípéssel, naptól pirult bőrrel, de fülig érő vigyorral az arcunkon tértünk haza.
“Már várnak lent a parton
Ma este senki nem szól rám (…)
A szívemen, a számon a zene a nyárban
Tavaly óta erre vártam én
Mosolyok a víz tükrén”
-ManGoRise
