Szeptember 6.-án este 8.00-ás tervezett indulással vette kezdetét a kalandtúránk, melynek során iskolánk, a Kozma Lajos Faipari és Kreatív Technikum volt tanulójának, jelenlegi szakoktatójának, Zalányi Bencének drukkolhattunk, az Euroskills Gdansk 2023. versenyen, bútorasztalos kategóriában.
Furimuri banda voltunk, az hétszentség. Bence szülei, 2 tornatanár,1 angoltanár,1 adminisztrátor, 2 szakoktató.
Az éjszakai utazás jó ötletnek bizonyult, a minimális forgalom miatt, amit csak két őzike hajnali sétája zavart meg. Késő délelőtt értünk a verseny helyszínére. A verseny már második napja zajlott, így Bence már komoly munkát tudhatott maga mögött. Minden versenyző nagyon kitett magáért, így még a szakértő szemek sem láttak nagy különbséget, az elkészült munkák közt. Mi persze folyamatosan drukkoltunk, de csak óvatosan, messziről, mert tudtuk, hogy a közeli magyar beszélgetés, vagy integetés, nem tesz jót a versenyzőnek. Ez nem minden – máshonnan érkező- honfitársunknak sikerült…
Kora délután, a szállasra érve, egy gyors kipakolást, zuhanyzást, szusszanást követően, visszamentünk a verseny helyszínére, hogy ott legyünk a napi versenyzárásnál. Alig akartak minket visszaengedni, de a magyar kreativitás….nos ,,határtalan” volt.
Bencének nagyon sokat jelentett, hogy a szülei, barátai, munkatársai, ott drukkoltak érte. Este egy kellemes ,,szakmai-magán” beszélgetés után, mindenki nyugovóra tért. Gyorsan eljött az utolsó nap, amely újabb 4 órányi munkával zárult. Mint a gyorsvonat, úgy száguldottak a versenyzők, az álmodott cél felé. Az utolsó 10 percben, már nem tűrtőztette magát a magyar szurkolótábor, mindenki üvöltve skandálta Bence, illetve Magyarország nevét.
Mi, akik szerettei munkatársai, barátai vagyunk, kicsit meg is könnyeztük a verseny fináléját jelző ovációt, ami egyetlen fiatal srác több éves kitartó munkáját, álmait, kipirult arcát jelentette abban a pillanatban. Miután mindenki jól megszeretgette a ,,mi Bencusunkat”, visszatértünk a szállásra. Kis pihenés után, felfedeztük a város belső látnivalóit, gyönyörű életteli forgatagát. A késő esti órákban, Bence is csatlakozott hozzánk szüleivel. Egy felszabadult hangulatú, kissé félnótás banda benyomását kelthettük a helyiek szemében (a kompromittáló fotókat elégettük, töröltük).
A kései elalvást, egy kései ébredés követte. A csapat egyik fele visszafeküdt, a másik várost nézett. Kora délelőtt, egy kis tengerparti mártózás is belefért, bár nem túl őszinte mosollyal vettük tudomásul a víz hőmérsékletét. Mivel nagyon bátor nép a magyar, így nem is volt kérdéses, hogy fürdünk-e! Bencével, és a csapatunkkal, egy gyors pancsolást követően visszaszáguldottunk a szállásra, illetve egy bőséges ebédet, és némi pihenést követően, összepakoltunk,- és elindultunk a gdanski aréna falai közé, ahol kezdetét vette a záróceremónia, illetve a várva várt eredményhirdetés! A ,,mi Bencénk” bútorasztalos kategóriában Kiválósági Érdemérmet szerzett! Imádtuk, szerettük, ünnepeltük!
A rangos záróceremónia után, kezdetét vette a versenyzők, felkészítők számára rendezett,,after-party”! Ezen már kis csapatunk nem vehetett részt, úgyhogy eldöntöttünk, hazafelé csapatunk. Illa berek, nádak erek, éjfél után pár perccel, útnak indultunk kis hazánk felé, mert mindenütt jó, de legjobb otthon!
Élményekkel, tanulságokkal, katartikus mozzanatokkal gazdagon, de mégis nagyon fáradtan, kissé elgyötörten értünk uticélunk végére. Kívánom, hogy minden ifjú tehetséges tanuló tapasztalja meg, hogy milyen érzés részt venni egy ilyen versenyen, rendezvényen, akár csak külső szemlélőként is.
UI: Utunkat a Cola, a Szentkirályi, a Milka, a BKSzC, no meg a Jóisten szponzorálta!
